Kisvárda - Helytörténeti sorozatunkban ezúttal a kisvárdai közkórház létesítésének történetét vesszük górcső alá.

A település lakossága, mely 1880ban több mint 5 ezer fő, 1890-ben pedig közel 6 és félezer lélekszámból állt, már régóta igényelte egy kórház felállítását. Ehhez a kívánalomhoz a térség települései is csatlakoztak, annál is inkább, mert akkoriban a megye területén csak Nagykállóban működött ilyen egészségügyi intézmény.

A kisvárdai közbirtokosság az évek hosszú során saját jövedelméből gyűjtött alapból 1886-bon egy 20 ágyra "teljesen berendezett s dúsan felszerelt közbirtokossági kórházat" épített a vidék legnagyobb szükségletének pótlására, s a következő évben át is adták az intézményt. Az építkezés és felszerelés költsége meghaladta 18 ezer forintot. A korabeli köznyelvben csak ispotály néven emlegetett intézmény azonban nem mindenben felelt meg a kor kívánatinainak, állandó volt a pénzhiány és kevés volt az ágyszám is.

A gondok megoldására már korán felvetődött a terv, hogy a kórházat minősítsék megyei nyilvános közkórháznak, ezzel a működtetési költségeket és a további fejlesztés terhét a település levethetné magáról. 1893-bon közbirtokosság - miután a nyilvános jelleg megszerzése a tárgyalások ellenére évek óta megoldatlan probléma volt felajánlotta a megyének, hogy hajlandó a kórházat 1 holdnyi belsőségével és felszerelésével együtt ajándékként átadni. Egy kikötésük volt: a kórház eredeti céljától meg nem fosztható, s ha a megye kórháznak nem akarja használni, akkor ajánlatukat visszavonják. "A megye-bizottsági gyűlés minden egyes tagja óhajtotta a kórház létesítését, de különösen két fennkölt gondolkozású férfiú emelte fel a szavát s teljes tevékenységének odaadásával működött elérésében. Lélekemelő volt, ahogy bizonyította a kórház szükséges voltát dr. Jósa ' András m. főorvos, s mint győzött meg mindenkit érveinek igazságos voltával, a mit szokott ékesszólásával adott elő Mikecz János m. főjegyző, hogy nem csak lehet, de humanitási szempontból kell is alapot teremteni e kórház részére. De nemcsak érveltek, tettek is. "- olvasható a korabeli sajtóban.

Azonban bármennyire is buzgólkodtak az érintettek, úgy látszott, hogy a terv csupán csak terv marad, mert a minisztérium leirata szerint csak 60 ággyal berendezett kórháznak adhatja meg a nyilvános jelleget. A lehangoltságot azonban öröm váltotta fel, miután dr. Farkas Balázs országgyűlési képviselő (korábban vármegyei főorvos) és a főispán közbenjárására: a belügyminiszter ő nagyméltósága 42830./93. VI. sz. leiratával kivételesen megadta e kórház részére a nyilvános jelleget 40 ágy mellett is, és elrendelte, hogy a betegápolási alapból 8000 frt. 10 évi törlesztésre kölcsönképen kórházi alapul vétele, a kórház rövid idő alatt a forgalomnak átadassék. 1893. november 3-án a megyei választmány tárgyalás alá vette a kérdést és a kórházat "Szabolcs Vármegyei Kis-Várdai Közkórház"-zá nyilvánították, megalkották az intézmény alapszabályzatát, elfogadták a költségvetését. November 22-én az átalakítás ügyében Kisvárdára jött az alispán és tárgyalt dr. Küzmös György járási orvossal is. A megye által kiküldött bizottság december 29-én átvette a kórházat, és annak vezetésével a már említett orvost bízták meg.