Hogyan segítsen gyermekének az orvosi vizsgálatokon?

Egy felnőtt számos módon segíthet gyermekének a vizsgálattal járó fájdalom enyhítésében, a kellemetlenség, izgalom vagy más érzelmi reakciók leküzdésében.

Készítse fel a gyermeket: magyarázza el neki, hogyan és miért történik a mintavétel, és hagyjon rá elég időt, hogy a gyermek hozzászokjon a vizsgálat gondolatához, még mielőtt az orvos vagy az ápoló akár csak egy ujjal is hozzáérne.

Játsszák el a vizsgálatot: akár egy színházi előadás próbáján játsszák el, mi fog történni. A szerepjáték történhet otthon vagy a gyermek számára ismerős, kellemes környezetben, a gyermek szerepét akár egy babával vagy plüss állattal is eljátszhatják.

Segítsen a gyermeknek megfoghatóvá tenni a vizsgálatot: a vizsgálat a gyermek számára legijesztőbb mozzanatát próbálja olyasvalamihez hasonlítani, ami a gyermek számára ismerős. Pl.: mondja azt, hogy olyan hamar túlesnek az egészen, amennyi idő alatt otthon felér a lépcsőn, vagy amíg eléneklik a „Hull a pelyhes”-t.

Ajánljon jutalmat: segíthet, ha a gyermeknek megígéri, hogy a gyerek a vizsgálat után valami szépet, finomat kap.

Vérvétel: mivel a gyermek vénája sokkal vékonyabb a felnőttekénél, a gyermekgyógyászati rendeléseken különös gonddal járnak el a vérvétel során, s általában a leggyakorlottabb munkatárs végzi a gyermekek vérvételét.

Csecsemők esetében gyakran a fej egyik jól látható vénáját, 2 évnél idősebb gyermekek esetén általában a gyermek könyökvénáját szúrjuk meg. Néhány hasznos tanács ilyen alkalomra:

Győződjön meg róla, látni akarja–e a gyermek a vérvételt: az egyik legalapvetőbb tennivaló, hogy meggyőződjük róla, nézni akarja-e a gyermek mi történik a vérvétel során. Néhány gyermek látni akarja, mások inkább félre néznek. Ha a gyermek nem akarja látni, hogyan történik a vérvétel, keressen valamit, amivel lekötheti figyelmét, pl. egy magukkal hozott könyvet (színes, hajtogatós képeskönyvet) vagy énekeljék el a gyermek kedvenc dalát. Meg is kérdezheti a gyermeket: „Látni szeretnéd, mit csinál a nővérke vagy inkább nézegessük addig ezt a képeskönyvet?”

Játsszák el: előzőleg próbáljanak meg otthon kis szerepjátékokat játszani. Kérje meg a gyermeket: „most mutasd meg, hogyan ülsz nyugodtan, most hogyan fészkelődsz, most megint mutasd meg, hogy kell nyugodtan ülni!” Az ilyen szerepjátékok eredményeként a gyermek tudatosíthatja, hogy ura testének és képes uralkodni magán, és még büszke is lesz képességére.

Készítse fel a gyermeket a fájdalomra is: a szülő már jóval a vérvétel előtt beszéljenek a gyermekkel, és készítsék fel rá, mi fog történni. Nyugodtan mondják meg a gyermeknek, hogy egy picit fájni fog, de nagyon gyorsan túlesnek az egészen és a fájdalom is elmúlik. Mielőtt a rendelőbe lépnek, mondják el a gyermeknek, miket, kiket fog benn látni. (fehér köpenyes embereket), és hogy ezek az emberek mit fognak csinálni. Fontos, hogy a gyermeknek reális elképzelése legyen arról, mi vár rá! Nyugodtan bevallhatják neki, hogy a vérvétel még a felnőttek számára is kellemetlen! Kerüljék viszont az olyasféle bátorítást, mint „legyél most jó kisfiú”- az ilyesmi szégyenérzetet válthat ki belőle.

Maradjon a gyermekkel: a gyermek számára nagyon fontos, hogy a szülő végig a gyermeke mellett maradjon a vérvétele során. Úgy kell elhelyezkednie, hogy betöltse a gyermek látómezejének nagy részét; így könnyen lekötheti a gyermek figyelmét és megnyugtathatja.

Számoljanak háromig és fújják el a fájdalmat: a pszichológusok szerint egy egyik leghatásosabb módszer, ha a fájdalmat a gyermek elfújja; a fújást megelőző levegővétel feltölti és lazán tartja a vénákat, s ezzel könnyíti a vérvételt. A gyermek számára mind fizikailag, mind mentálisan segítséget jelent. Akár a gyermek maga számol háromig, akár megkérnek rá valakit (szülőt vagy nővérkét), a gyermek úgy érezheti, ellenőrzése alatt tarthatja az eseményeket. Ha a gyermek maga számol, lelkileg fel tud készülni, mielőtt elhangzik az utolsó szám.

Ne feltételezze, hogy csak az ujjbegyből vesznek majd vért: a tapasztalatok szerint a szülők tévesen gyakran azt mondják gyermeküknek, hogy csak az ujjbegyből vesznek vért. Amikor aztán a gyermek azt látja, hogy egészen már történik vele, ideges lesz. A legtöbb vizsgálat nagyobb mennyiségű vérmintát igényel, ami csak vénából nyerhető, hajszálerekből nem.

Kérjük, segítse gyermekét, hogy eredményes és a legkevesebb fájdalommal járó legyen a vérvétele!

 

Köszönjük!

A gyermekosztály orvosi és nővérkéi

Megközelíthetőség